Kérd és megadatik:)

Ugye ismeritek ti is ezt a mondást. Minden napomnak meg van a csodája. Úgy kelek és fekszem hogy a „rutin” kérdéseim mindig felteszem. Univerzum milyen csodát tartogatsz nekem mára?

Lehet hogy a holnapi napot ki jelölöm és a jelenben leszek /vagy legalábbis próbálok ott lenni folyamatosan/ és felfogom írni mennyi olyan dolog történik a nap folyamán velem ami a napi kis-nagy csodák kategóriájába sorolhatók.

Múlt hét eseményei közül megosztanék veletek párat. Régi életemben mindig boldog voltam amikor elérkezett augusztus vége és jött a szarvas bőgés időszaka. Egy csendes kis zselici faluban töltöttem a hétvégéket ahol a házunk egy kacskaringos kis utcácskában állt az két erdő között a völgyben. Mikor eljött a szarvas bőgés ideje mindig kiültem a teraszra este felé és hallgattam a szarvasok bőgését. Nem csak a bőgést lehet ilyenkor hallani hanem a szarvak csattogását is, és meglehet csodálni a hatalmas állatok viadalát, amit méltósággal vívnak a nőstény elnyeréséért. Szóval régi életem meghatározó része volt e nász. Mostani életem itt zajlik a nagyvárosba és ilyenkor mikor bizony rám tör a nosztalgia a vidéki élet után. Mesélte barátnőm a múlt hét elején hogy férjével egy vadászatra mennek Kardosfára /ez egy csodálatos hely az erdő közepén/ és elfogott a nosztalgia. Nem gondoldoltam hogy nekem is részem a héten a szarvasbőgést újra hallani és látni. Vasárnap leutaztam Kaposvárra, és gyermekem este felé megkérdezte tőlem /persze fogalma sem volt róla hogy én mit szeretnék és miről álmodoztam/ hogy ha már elállt az eső akkor menjünk ki Bőszénfára a szarvasfarmra és nézzük meg a szarvasokat. Huhhh. Honnan is tudta ő ezt hogy én erre vágyom:)? Elindultunk. Eső után voltunk és a a kedvenc zselici dombom felett szivárvány volt és a nap a rétra varázsolta a fák árnyékát. Valami csoda volt. Olyan csoda mai megégett a retinámba és nagyon jól esik előhívni onnan ezt a képet.

Kiértünk a szarvasfarmra ahol vaddisznó családok fogadtak bennünket. Aztán Dominó a kecske kapott jutalomfalatként káposztát és indultunk tovább be az erdőbe. És ott voltak egyik oldalon a bikák másik oldalon a tehenek. Méltóságteljesen vívták a harcukat a tehén csorda pedig állt és várt. Fantasztikus volt. Köszönöm Univerzum.

Erre mondanánk hogy minden álmom, vágyam így teljesüljön. Elárulom teljesül most már tudom hogy nagy teremtők vagyunk. DE mindent teljesül ami számunkra „nem” jó az is hisz a gondolatainkban ott van és megteremtjük a feltételét annak hogy létre jöjjön. Így ezek után gondoljátok végig milyen életet szeretnétek.

Egy másik történet. Barátnőm felhív szombaton hogy mit csinálok. Hát tulajdonképp semmi különöset. Miért mire gondoltál mit csináljuk? Menjünk vásárolni. Ok. Vásárlás közben nagyon megéheztünk és kitalálta hogy menjük el a közelbe van egy magyaros étterem és együnk valami finomat. Kérdésem: gulyás leves van? Persze hisz egy magyaros étterembe megyünk.

Több hónapja szeretnék enni gulyáslevest. Tudok főzni, viszont végig gondoltam hogyha főzők gulyás levest azt kis adagot nem lehet csinálni és mit fogok vele csinálni amikor ott lesz egy nagy fazék leves. Szóval egy magamnak nem álltam neki e csodás étket csinálni. Szóval elmentünk és teljesült a vágyam. Nagyon szép, hangulatos étterembe mentünk és isteni gulyást levest ettem. Huhh rég esett ennyire jól étel. Szóval megint kérd és megadatik. Hogyan is lehet örülni ilyen apró dolgoknak?:) hát nem is tudom.

Van még egy érdekes élményem. Mennyi minden oldódik egy kezelés alkalmával. Régen akkor táncoltam amikor már megittam egy pohár bort, mert kellett hozzá a bátorság. Aztán a fiam esküvője után kezdtem el gondolkodni hogy Úristen mi történt én táncoltam több órán át úgy hogy nem ittam alkoholt. Milyen blokk volt ami eddig vissza tartott a tánctól. Nem fontos, nem érdekel. Az a fontos hogy eltűnt. Most pedig tervben van hogy kipróbálom a Nia táncot hétvégén, sőt még egy salsa estre is szívesen elmennék. Huhh hogy hová jutottam. Köszönöm Access:)

Nem írhatom le minden vendég teremtését, de ígérem a legérdekesebb dolgokat megfogom osztani. Mindig együtt tudunk örülni a megélt csodáknak.