CSODA

Miről is szólhatna? Egy módszerről amely az életemben elhozta a csodát.  Úgy hívják e módszert hogy Access Bars.

Hogyan találtam rá erre a módszerre?

Sok év, sok tanulás és tapasztalat van a hátam mögött. Sok iskolát és tanfolyamot végig csináltam és kerestem a megoldást az életre. Volt úgy hogy a sok rám zúdult információval nem tudtam mit kezdeni mindent tudni akartam, óriási tudásszomj kerített hatalmába. Gyakoroltam a tanultakat, viszont éreztem hogy kell hogy legyen még valami ami sokkal egyszerűbb és gyorsabb és hatékonyabb számomra. Valahogy a mesterek, a titkos dolgok és a szimbolumokkal nem voltam kibékülve. Természtesen sokat köszönhetek a mestereknek, mert utat mutattak nekem, és nyilván rengeteget tanultam tőlük is.Mégis miért fordítottam hátat azoknak a technikáknak amelyek szimbolummal kezelnek? Mert féltem hogy valamit elrontok. Féltem a büntetéstől amit kilátásba helyeztek. Ott volt egyfajta fenyegetés hogy vigyázz a szimbólumokkal mert ölni tudnak.

Aztán történt velem egy sajnálatos dolog.:). Fáradt voltam és elhagytam egy szimbolumos füzetet egy panzióban. Ezért a mesterem hatalmas büntetést helyzetett nekem kilátásban és a panzió tulajdonosának pedig halált ha bele néz a füzetbe. Hatalmas lelkiismeret furdalást életem meg. Most már így vissza tekintve ezekre a dolgokra úgy érzem, semmi más nem történt mint rá segítettek arra az útra ami nekem való és ahol jól érzem magam és ahol csodákat élek meg. Hisz ha akkor a Mester nem félelmit meg akkor még ma is talán abban a körben vagyok és elhiszem amit ott mondanak és csodálok embereket hogy mekkora tudással rendelkeznek és alázattal tekintek rájuk. Már nincs bennem ez az alázat. Nincs rá szükségem. Felhagytam ezeknek a tehcinkáknak az alkalmazásával. Ez nem azt jelenti hogy nem hatékonyak és hogy ne higgyetek benne. Biztos hogy hatásos, hisz volt rá azóta is példa hogy rosszul lettem és segített. Igaz nem én alkalmaztam hanem úgy kaptam a sos kezelést. Szóval mindenkinek a hite szerint.

Mi is az én hitem? Én hiszek Istenben és magamban. Magamban? Hát ezen még dolgoznom kell, igaz már sokat javult a magammal való kapcsolatom. Elkezdtem szeretni magam. Higgyétek el, nagyon nehéz megszeretni magunkat, hisz az életben nem erre tanítottak bennünket. Mindenki mást magunk elé kell helyezni. És, egyáltalán szabad magunkat szeretni? Nem fog önzőségnek tűnni?:)

Nem, nem önzőség. Csak így tudok szeretni mást és elfogadni is ha elkezdem magam szeretni. Ha tudok szeretet árasztani az mindenkinek jó, annak is aki körülöttem van és annak is aki távolabb. Hisz ez elkezd terjedni és milyen jó érzés tud lenni ha körülöttem jól érzik magukat az emberek.

Eljött a nap amikor az életembe egy hatalmas lépést kellett tennem, azért hogy életbe maradjak. Volt egy olyan párkapcsolatom ahol nap mint nap az életem volt a tét. Ebből ki kellett lépni. A hogyan volt a kérdés. Hatalmas erő kellett hozzá. Pénz és munka nélkül elindulni külföldre dolgozni. Elmentem. Nagyon kemény, embert próbáló időszaka volt az életemnek.

Amikor haza jöttem éreztem hogy valami töltödésre szükségem van, hisz fizikálisan és lelkileg is megviselt voltam. Kihasználva hogy Budapesten élek, elkezdtem keresgélni blokkoldó terápiákat. 1,5 évvel ezelőtt találtam egy oldalt, akkor még egy volt ami egy módszert hirdetett. Access Bars. Milyen érdekes, érthetetlen az egész számomra, csak pár mondat volt ami értelmesnek tűnt, itt azt írták le hogy mire használható. Ami megérintett az az volt hogy nem értettem. Nekem ez kell. Nem érdekel hogy nem értem hisz nem is kell érteni egy a lényeg használjon. Írtam gyorsan egy emailt Palacskó Andrásnak hogy szeretnék menni és megismerni ezt a technikát. Persze nem válaszolt.:) ezt azóta már megbeszéltük.

Nekem még egy kis kitérőre volt szükségem. Mivel nem jött válasz kellett keresnem valami mást amivel tuningolhatom a lelkemet.:). Kerestem és találtam. Találtam egy másik csodálatos módszert aminek a neve Deekhsa. Békére leltem e módszerben. Hatalamas csodák kezdtek életembe jönni. Aztán nem megfeledkezve az Access Bars-ról arra is rátaláltam. Mondhatnám a véletlenek útja volt. Nincsenek véletlenek ezeket az utakat nekem be kellett járnom hogy találkozzam nagyszerű lehetőségekkel és nagyszerű emberekkel. Hálás vagyok hogy rájuk találtam.

Hatalmas iramban indultam el a Tudatosság útján. Az életemben, a családom életében a barátaim életében is változások történtek. Hatalmas teremtő erő birtokosa letttem, ami persze nem jelenti azt hogy csak jót teremtek. Úgy teremtem a rosszat is, egy csapásra:) nagyon könnyen. Mi az hogy jó, mi az hogy rossz? Ezek most már számomra nem különülnek el. Nincsenek ítéleteim, tudom hogy minden értem történik. Nagyon jó érzés hogy tudom „kezelni” magam. Inkább úgy írnám le ezt az érzést hogy értem magam. Na jó túloztam egy kicsit inkább kezdem megérteni magam. Rátudok nézni magamra kívülről. Nagyon nagy ajándék a tudatosság e szintje is már. Arra törekszem hogy folyamatossan fejlődjek és ha én fejlődöm a körülöttem lévők is kapnak e jóból és ez gyűrűzik tovább. A világ is kap a jóból. Örüljünk a legkisebb csodának is az életünkbe. Hisz az élet ebből áll, apró csodákból. Figyeljünk azokra akik körülöttünk vannak. Fogadjuk el őket olyannak amilyenek, ne akarjunk senkit megváltoztatni. Talán ez a legfontosabb. Így tudunk boldogok lenni.